2013.02.05. Még sötét van, mikor felzargatnak: végállomás, megérkeztünk Amritsarba. Sat Nam! (Üdvözlésként annyit tesz: Látlak téged, látom igaz természeted.) Résnyire nyílt szemekkel botorkálunk le a vonatról a franciákkal és letottyanunk egy padra. A stresszt oldandó elmajszolok egy banánt. Nyami,…

2013.02.04. Végre hajnali 5-kor megérkezünk Delhibe. Beteg vagyok, keveset aludtam, de végre valahára álmaim színhelyére érkezek. Csak azt érzem, hogy menni-menni kell, visz az adrenalin és kellemes az időjárás is. Olvastam a szmogról, szagokról, hangokról… Persze vannak, de valahogy természetes.…

  Hűűű, de jó újra hallgatni, újra élem a pillanatot, üvöltsön most is a fülembe végtelenítve! Azt hiszem újra ez lesz a himnuszom, mikor megzakkanok, nem tudom mi lesz/legyen. Csak álmodni kell valamit és anyagba sűríteni, hittel. Erről sokszor elfelejtkezem azóta. Ez a  bejegyzés hosszúra…