2013.02.10. Valahogy a reggelek kissé nehezebben indulnak Indiában. Otthon az 5:40-es óracsörgés ugraszt ki az ágyból és kezdődhet a napi rutin. Itt valamikor nagyon hajnalban a müezzin megnyugtató énekére ébredek, ami vissza is lebegtet az álomba, mert tudom, hogy még szundíthatok egy kicsit. Mikor végleg felébredek, reggelit kell vadásznom, ami Agrában nem megy olyan könnyen, így általában Adilnál kötök ki, aki elszalasztja valamelyik beosztottját reggeliért. Talán a város másik végéből (az időt tekintve) hoz 2 vékony szelet kenyér között valami édes tekercset (jelabit) és természetesen egy nylonzacsó csájt. Hááátt, reggelire nass kenyérrel…, OK, éhes vagyok, meg még leszek is. Nah, ez a kis reggeli molyolás pont elég volt arra, hogy lekéssem a Fatehpur Sikribe tartó buszt. A buszmegállóban egy orosz lány szintén tanácstalan és eltökélten áll ellent a taxisok hadának. Próbálok a lánnyal egyezkedni, hogy menjünk taxival, de ragaszkodik a nem közlekedő buszhoz. Nagy nehezen megértetem vele, hogy nincs más választásunk, így legalább felezhetjük a taxi költséget. Szerencsére a mellém adott kísérő nem hagyott magamra, így visszamegyünk Adilhoz, aki jutányosabb áron intéz taxit nekünk. Mit ne mondjak így kényelmes az út, ráadásul ki is kerüljük a katonai járművek áthaladása miatt feltorlódott kocsisort és „egérúton” érkezünk Fatehpur Sikribe. Út közben beszélgetnék az orosz lánnyal, de meglehetősen elutasító. Ő is egyedül utazik már egy ideje és kissé „besokallt”, ahogy látom. Fáj a feje, próbálok algopyrint adni neki, amit hosszas rábeszélés után fogad csak el, de mikor beérünk a főkapun, megenyhülve mondja: használt a gyógyszered. Beszédesebbé is válik, próbálom tanítani, hogy kevesebb ellenállással, a megfelelő helyről érkező segítséget elfogadva könnyebb utazni.
A város egyik részébe a belépés ingyenes, de rögtön ott terem egy guide. Mutatom a pénztárcám, hogy szinte alig van nálam pénz, nem akarok vezetőt. Nem baj, ő akkor is jön velünk és minden tudnivalót el is mond.
A város Akbar uralkodása alatt épült és 1571-85 között a Mogul birodalom fővárosa volt. Hogy a város hogyan állt vízzel azt nem tudom, de a birodalmi hódítás útvonalától távolra került, így a fővárost Lahorba helyezték a perzsa-afgán támadások miatt is.
Egyik rendkívül látványos, kedvenc filmem (Jodhaa Akbar) éppen Akbarról szól http://www.bollywoodmagic.hu/jodhaaakbar.php és Indu Sundaresan: Huszadik feleség c. könyvében és folytatásában, a Rózsaünnepben is olvashatunk róla és a városról. Gyanakszom, hogy egy másik kedvencemben is feltűnik néhány épület, de arra most nem esküszöm, újra kéne néznem sokadszor. A Tarsem Singh által rendezett , lenyűgöző képi világú, Zuhanás c. filmet még idiai utam előtt láttam. https://videa.hu/videok/film-animacio/zuhanas-2006-magyar-drama-fantasy-kaland-X7v1POuTdqO70DjZ).
Előbb az ingyenesen megtekinthető részt nézzük meg, utána a fizetőst. A csodás vörös kőből készült paloták a mai napig inspirálják az építészeket. Végig járjuk a mogul császári városok szokásos épületeit. A nyilvános és magán kihallgatás épületeit, kincstárat, hárem palotáit. Elképzelem, hogy a forró napokon a "járda" kövezetébe vájt kis csatornákban víz csörgedezett, hogy hűsítse a levegőt és az épületeket libbenő, színes textilek árnyékolták. Így csupaszon, kvázi élettelenül is fenséges a látvány. A Jama Masjid mecsetben szokás szerint mezítláb kell a galambsz@arban is lépkedni, de a nagyobb baj az, hogy egy darázsba sikerül belelépnem, ami jól belefúrja a fullánkját a sarkamba. Rögtön ott terem a segítség. Egy fiúcska már jön is egy fél citrommal és „for free” lekezeli a sarkam. Az érzet kicsit enyhül, de nem az igazi. Innentől pár napig kissé furán lépek a sarkamra, talán ez is közrejátszik a későbbi balesetben. Gájdunk egy lépcsőt is mutat, ami az Agrába vezető alagútba torkollik. Az alagút olyan magas, hogy lóháton át lehetett kelni benne Agrába. Az alagútról Orchhában, a templom plafonján láttam festményt.
Salim Chishti síremléke a legcsodálatosabb építmény a területen. A szufi szent tanította Akbart és hosszú várakozás után fiú örököst jósolt neki. Akbar hálája jeléül emeltette a lyukacsos, finoman csipkézett márvány síremléket. Minden rábeszélés ellenére sikerül nem vennem lyukacsos márvány elefántot és minden mást sem, de itt a vezetőnk csak belevisz a pénzköltésbe. A Szent sírjára vásárolt terítő-virág csomag árát a helyi gyerekek iskoláztatására fordítják – mondja. Jó, most már tényleg üres a pénztárcám. Tisztelettel körbejárom én is a szent sírját, közben megtudom, hogy a koporsóknak kinéző kőtömbök előkelő emberek sírjai. A külső körben vannak a nők, míg a belsőben a férfiak sírjai. A Szent sírjánál elveszik tőlem a csomagot. A terítőt a sírra borítják a halom tetejére, rászórják a virágokat, majd egy seprűvel rituálisan megtisztítanak. A csomagban piros madzag is van. Azt a márvány falra kell kötni és egyben kívánhatok is valamit.
Fáradtan érünk vissza Agrába, ahol az orosz lány vonatjegyét is megvásárolja Adil és kiviteti az állomásra. Orchhába utazik, hát elküldöm a nekem jól bevált Homstaybe Ericahoz. Cserébe megbízható jaipuri címet kapok.
2013.02.11 Betelt a memóriakártyám, DVD-t kell felhajtanom, de nem találok, viszont a szállodával szemben meglehetősen borsos áron kiírja egy srác a fotóimat. A technika azóta rengeteget fejlődött, már ilyesmivel nem kell bajlódni. Ilyenkor elgondolkodom, milyen lehetett mondjuk 10 évvel ezelőtt utazni. Kár, hogy abból kimaradtam.
Délután indulok Jaipurba, ahol újabb CS-s host vár rám. Adil visz el a buszmegállóba és felrak egy „tourist” buszra, ahol csak fehérek utaznak. Hálás vagyok Adil Khannak, mert sok hasznos tanácsokkal látott el és segítségével óvatosan merültem bele az Indiában való utazás rejtelmeibe. Nagyon jó emberismerettel rendelkezik, spirituális tanításokat is megoszt az arra nyitott vendégeivel és nem érezteti azt a nyomást a vásárlásra, ami egyébként egész Indiában tapasztalható.
