2013.02.07. Reggel a vonaton szokás szerint érkezik a csájt kínáló fiú. Meleg tejbe filteres teát áztat. Hát ez nem annyira finom, de ez van. Nincs apróm. Nem baj majd visszajön, ha tud visszaadni, a teát pedig odanyújtja nekem. OK, nem sok fehér nő van a vonaton, biztos megtalál. Miután végigmegy a vonton, meg is érkezik és végre kifizethetem a komoly összeget 10 RS = 45 Ft.

Izgatott vagyok, mert késik a vonat, aggódom nehogy fent maradjak és ki tudja hova érkezzek. Próbálom értesíteni Adilt, aki elméletileg az állomáson vár rám. A zűr tárgya, hogy lehagytam India, vagy Uttar Prades hívószámát, vagy ki tudja mit, így a kártyán lévő Jaisalmeri számot hívom és kérem Issackot, hogy a Tripadvisoron keresztül vegyék fel a kapcsolatot Adillal. Indiában minden lehetséges, ezt imádom. Rövidesen hív Adil, kérdi mennyit késik a vonat. Hát azt én honnan tudjam? Akkor hol vagyok? Hát leginkább vonaton… Szokás szerint megnyugtat, hogy minden rendben lesz. Csetelésünk során tanultam meg tőle, hogy: Mindig minden akkor és úgy történik, amikor és ahogyan kell. Továbbá: ne aggódj, úgy gyere, hogy tudd, minden jó lesz… Nagyon nehéz ezt elhinni - főleg alkalmazni is a gondolkodásomban - a mai napig is, de valahogy tényleg úgy szokott lenni. Korrelál az „úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna” mondásunkkal.

Adil vadi új, fehér Toyotájával vár az agrai állomáson. Annyira új, hogy még csak barátokat szállított vele és minden porcikája le is van nylonozva, újságpapír a padlón. Elvisz egy szállodába a Taj közelébe. Meghív reggelire. Dosat eszünk, ami ott finom. Egyiken sem vagyunk oda a krumpliért, ami egyébként finom, fűszeres tölteléke a sós, palacsintaszerű dosanak. Míg készül a reggeli az élményeimet mesélem, végül megtanít, hogy evés után az asztalra készített kis üvegtálban lévő apró kandizscukor-ánizs keverékkel frissíthetjük a leheletünket, valamint ez a keverék az emésztést is segíti.

Ruhát és hajat kéne mosnom, de nincs meleg víz. A szállodában gyorsan kerítenek egy jó nagy merülő forralót. A langyos vízben hajat mosok, majd a ruháimat is. Öblítés persze hideg vízben történik. Hosszú ideig tart, megérkezik Adil. Kérdezem tőle hova teregethetek. Körbe mutat a szobában. Valószínű mindenki így csinálja, hiszen az ajtó deszkáin látható a felpattogzódás, korhadás. Szerte a szobában lógnak, ágyon fekszenek a teregetett ruhák és elindulok a Taj Mahalt megnézni. Adil azt tanácsolja, hogy kb. 2 órát szánjak a nézelődésre, ne fogadjak gájdot. Riksára ültet és meghagyja, hogy hívjam, ha végeztem, küld értem valakit. A bejáratnál megveszem a jegyem (akkor 750 RS). Természetesen ajánlkoznak a vezetők, de hárítom az ajánlatot, mondván nekem van. Kérdezik ki az és a nevet hallva nem is próbálkoznak további üzleteléssel. Sorba állok, amit nagy hangzavar követ, hiszen a férfi sorba állok. Valaki odajön és elmutogatja, hogy álljak a női sorba. Én vagyok a lüke, hiszen a női sor rövidebb, de az valahogy távolabb esik. A biztonsági kapuknál motozás után kapunk fél liter vizet is, hiszen semmit nem szabad bevinni. Beérve a Taj területére először a kapu féldrágakő berakásait javító munkásokat figyelem. Végre csodás napsütés van, így lassan közelítek a kertben a Taj épületéhez. Figyelem a színes száriba öltözött nőket. Fényképezzük egymást. Felmegyek a talapzatra, ahová mezítláb, vagy kék nylonnal a cipőnkön mehetünk fel. Körbe járom az épületet. A Jamuna felőli oldalon bámészkodom. Figyelem a folyót és a Vörös Erődöt. Mellém szegődik egy „kocka” fiatalember. Valamilyen mérnök. A fotókat is mérnöki beállítással rendeli meg, csekkolja, hogy jól sikerült-e, majd újat kér, mert valami nem stimmel. Beszélgetünk kicsit tanulásról, munkáról és természetesen elérhetőséget cserélünk. Felmerül bennem, hogy valami hamis mail címet kéne megadnom, mert már túl sok új FB ismerősöm lett, de nem írok senkinek és végül nem is kapok levelet. Kontaktgyűjtők, hátha valamire jó lesz…Hallok magyar hangokat is, de jó messzire elkerülöm a tulajdonosait.

Adil elmondja, hogy OK, hogy Shahjahan szerette a feleségét, hiszen 14 gyermeke született tőle, (romantikus története Indu Sundaresan: A huszadik feleség és Rózsaünnep című történelmi regényekben olvasható – izgalmas mindkettő) de a Taj Mahal igazából egy mogul szent kert. A muszlim paradicsom képzete szerint lett kialakítva a négy folyóval, amelyekben víz, tej, bor és méz folyik. Persze azóta azt is olvastam, hogy eredetileg hindu templom volt és alatta (titkos és befalazott helyiségek vannak) lingamot találtak. (A mogulok a lehető legtöbb templomot, épületet átfaragták, átalakították saját stílusuk és hitük szerint.) Ki tudja mi az igazság? A Tajon belül fotózni nem szabadna, bár sikerül pár lesifotót lőnöm. A sírt szigorúan őrzik és terelik a népet, hiszen egyre szaporodik az érdeklődők száma a nap folyamán. Kis bámészkodás után ismét kívülről csodálom az építményt. Szakrális geometrián később megtanultam, hogy a Taj is az aranymetszés szabálya szerint épült. Mivel ez testünk aránya, így azt látjuk szépnek, ami ugyanilyen arányokat képvisel. Nagy múltú, híres cégek is ezen arány szerint tervezik eszközeiket, mint pl. az Apple. A bankkártyák mérete és a rajtuk elhelyezett felirat, logók készülnek aranymetszés szabályai szerint – hogy csak néhányat említsek. Mennem kell tovább, nem üldögélhetek túl sokáig a galambok röptét figyelve a tornyok körül. Hívom Adilt és elindulok kifelé.

A Taj előtt várakozva leszólít egy riksás, de intek, hogy várok valakit. Magyaráz valamit, de csak elhessegetem. Leparkol, odajön és közli, hogy őt küldte most Adil. Jót derülünk a nyakasságomon és elindulunk a Vörös Erőd felé. Kaptatón megyünk felfelé. Leszállok, hiszen egyedül is nehéz felfelé tekerni. Gyalogolunk egy darabon és beszélgetünk Jugnuval a riksással. Azt mondja, nem kell vizet vinnem magammal, de kellett volna, mert bent nem kapható. Szomjasan járom a forró délutáni napon az erődöt. Adiltól tudom, – és igaza van – hogy az agrai erőd szebb és éppebb, mint a delhii. Sajnos az aranyfüstöt az angolok lekaparták és a drágaköveket is kifeszegették a márványból. Szerencsére a márvány építmények megmaradtak és még így "meztelenül" is csodás látványt nyújtanak. - Egyébként rendkívüli élvezet volt most úgy olvasni Indu Sundaresan könyveit, hogy magam előtt láttam, ahogy a sereg bevonul az erőd kapuján és végig lovagol a magas védfalak között, hiszen én is ott masíroztam felfelé. - Az egyik kerengőben egy férfi készít rólam fotót, akinek ausztrál barátai magyar kivándorlók, így tudja hol van Budapest. Felkaptatok a toronyba, ahova Shahjahant a fia záratta őrült építkezési mániája és költekezése miatt. Eltűnődöm azon, hogy közel 400 éve ugyanígy láthatta a Tajt az erőd tornyából. A fáradtságos nap után Jugnu egy hangulatos étterembe visz. Nagy adag birjánit eszem, közben beszélgetünk. A koromat saccolja és kéri én is saccoljam az övét. Érdekes, hogy hasonló korúaknak gondoljuk egymást. Én 45 körülinek őt, ő 25 körülinek engem. Hiába, más az arcberendezésünk és a testfelépítésünk. Az indiaik testfelépítése eléggé változó, de általában légiesebb. Vékony csontozatúak, hosszabb végtagúak és általában nagyon szép a kezük szerintem. Persze biciklis riksás háta mögött ülve igen szépen formázott „biciklis” hátsóban is gyönyörködhet az utazó fehérnép. Természetesen utána végig hurcol a szokásos bevásárló körúton, ahol nem vásárolok semmit. Elvisz egy intarzia készítőhöz, akiről kiderül, hogy a valamelyik budapesti szálloda liftjében ő készítette a berakásokat. Nagyon pepecs meló szépen beágyazni a márványba a féldrágakő lapocskákat. Gyönyörűek, de nem akarok márvány poháralátétet hurcolni magammal még három héten át, és mit is kezdjek itthon vele. Mondta nem baj, vegyek egy gyönyörű asztalt, elküldik DHL-el. Az árára már nem is emlékszem, mert akkor sem akartam átszámolni a több hónapnyi keresetemet kitevő árat. 

Jugnu visszavisz Adil szőnyegboltjába. Mivel már nincsenek vásárlók az egyik gyönyörű szőnyegen ülve beszélgetünk Adillal. Közben megkínál az otthonról, ételhordóban kapott vacsorával, így hárman mártogatunk egy tálból az unokatesójával. Szülei vegyes – hindu-muszlim – házasok. Saccperkábé 34 éves. Egy faluban született egy szürke őszi napon, ezért a szeptember 15-ét nevezték ki születésnapjává. Hihetetlen, de ilyen még létezik Indiában. Mint legidősebb fiúnak, neki kell a családját eltartani. Taníttatni és férjhez adni 8 lánytestvérét - 2 még hátra van – és fizetni léha öccse (legkisebb gyermek) iskoláit, autóját. Nem könnyű legidősebb fiúnak lenni Indiában. Fél évet élt Ausztráliában, ahol szintén van üzlete, így elég jól érti a nem indiai kultúrát. Én mesélek arról, hogy egy cikkben azt olvastam, hogy az ősmagyar törzsekből 11 herceg India felé vándorolt és ott alapított 11 rajput hercegséget. Adil azt mondja, neki is vannak rajput ősei. Nevetgélünk a rokonságunkon, ami jól látható a fotónkon, nagyon hasonlítunk egymásra. Fáradt vagyok, így visszamegyek a közeli szállodába. A fiúk a szőnyegboltban alszanak a szokásos földre dobott matracokon. Van családjuk, de nem nagyon szeretnek hazamenni. Adil anyja gyakran „drámázik”. Nősülnie kellene, annak ellenére, hogy még nem ment minden lány férjhez a családból. Adil szereti a szabad életét, bár nagyon ügyelnie kell mit tesz, mert az ő viselkedése alapján ítélik meg a lányokat is.